A bostoni születésű, jelenleg Pécsen alkotó Derek Virta csodás elektronikus hangképeiről mindenképp szólni kell. Kiforgatott, álmodozós, merengős, pszichedelikus pop-szerűség ez, nyugalmas, reptetős ambienttel karöltve, de közben érezhetően nem áll távol tőle a csilingelős, megindító, lassan kibomló témákkal dolgozó post-rock sem.
A filmzenés hangulatépítésben is erős BVRTH anyagaiból óriási érzelmek ömlenek, de szerencsére nem válik patetikussá vagy giccsessé ezek az utaztatós, bambulós, melankolikus témák. Főleg, hogy azért akad, ami kompenzálja azokat, Virta ugyanis a sötétebb, keményebb ütemekben is erős.
Írta: Pernecker Dávid